FILMREGÉNYEK:
Természetesen első helyre kívánkozik Alan Dean Foster „trilógiája”, vagyis az első három alien-film regényváltozata (1979, 1986, 1992). A jónevű sci-fi szerző műveit a maguk nemében ma már klasszikusnak tekinthetjük. Érdemes tudni, hogy az adaptációk a film elkészülte előtt születtek meg, a forgatókönyv és az előmunkálatok egyéb produktumai (tervek, sztoribordok) alapján. Így fordulhat elő, hogy a regényekben találkozhatunk olyan jelenetekkel, melyek a filmekből kimaradtak; egy részük visszaköszön a későbbi rendezői változatokban. Ugyancsak ez az oka, hogy az első kötetben például „roppant méretű szemei” vannak az idegennek.
Érdekes a magyar kiadások története is. Annak idején nem fogadták el Nemes Ernő nyersfordításnak minősített változatát, így csak az F. Nagy Piroska általi „feljavítás” után kerülhetett a hazai könyvespolcokra. Nemes verzióját tíz évvel később piacra dobta a Szukits kiadó, így ki-ki maga eldöntheti, jogos volt-e a Kozmosz Könyvek urainak döntése. Az mindenesetre tény, hogy a második rész már Nemes Ernő – aki azóta a magyar sci-fi könyvkiadás meghatározó alakja lett – magyarításában jelent meg. Az Alien 3 pedig – zavaros jogviták következtében – egyenesen kétféle fordításban, kétféle címmel, két kiadónál látott napvilágot egy időben.
Foster – mivel korlátozva érezte szerzői szabadságát – nem vállalta a negyedik mozifilm megregényesítését, így azt már A. C. Crispin és Kathleen O’Malley prezentálta nekünk (1997). Mindamellett ismét kaptunk egy másik Alien 4-kötetet, Terry Bisson zanzásított, képekkel illusztrált, úgynevezett „digest” (kivonatos) irományát.
AvP-fronton – lévén egy ilyen film készült eddig – természetesen csak Mark Cerasini kötetét említhetjük e helyen (2004).
Ugyancsak megjelent a két Ragadozó-film olvasható verziója (1987, 1990): ugye mindenki emlékszik a kis sárga könyvekre?
KÉPREGÉNY-FELDOLGOZÁSOK:
Miután külhonban beindultak a sikeres Aliens-képregények, a kiadók jó üzletet láttak abban, hogy a legsikeresebb füzeteket regény formájában is megírassák és piacra dobják.
Tudnivaló tehát, hogy az alábbiakban említett alkotások szerzői nem saját kútfőből dolgoztak, hanem a képregények íróinak sztorijait ültették át és bővítették ki irodalmi nyelvre.
Az egyes regények történetvezetése többé-kevésbé kapcsolható egymáshoz, azonban mindenképpen csak alternatív vonalaknak tekinthetőek, mivel az Alien Resurrection világossá tette, hogy a 3. és 4. film között az emberiség nem került kapcsolatba az idegenekkel.
Itt is egy trilógiával kezdünk, de előtte szót kell ejteni a két Perryről. Steve Perry és lánya, Stephani „S.D.” Perry együtt vagy külön-külön számos témába vágó kötettel örvendeztettek meg minket, így Foster mester után ők tekinthetőek a legfontosabb regényírőknak az alien-univerzumban. De vissza az Alien 4-trilógiához… Hoppá, itt áljunk meg egy szóra!
Az Idegenek a Földön / Lidérces utazás / Ripley háborúja sorozat (1992-1993) csak a magyar kiadásban kapta ezt az összefoglaló címet, a jobb eladhatóság reményében: akkor még nem készült el a Resurrection-film, így kerülhetett a négyes a címbe. Az igazi képzavar akkor keletkezhet bennünk, ha megtudjuk, hogy a trilógia alapját képező, Mark Verheiden által írt képregények eredetileg az első két film eseményeit folytatták a klasszikus főhősökkel, majd az Alien 3 moziba kerülése után jelentek meg a történet módosított, új szereplőkkel ellátott és az új filmmel kissé nyögvenyelősen összhangba hozott Perry-féle regényváltozatok.
A történet folytatás is elkészült A királynő nevében (1994) címmel. Ugyancsak comic-novellizációk A halál árnyékában (1995), a Halálcsapda (1995), a Labirintus (1996), a Requiem (1996) és Az őrjöngő halál (1998) címet viselő kötetek (utóbbi az AvP: Háború előzménye). Mint látható, a találóan tömör eredeti címek a könyvkiadásban is gyakran kapnak „halálos” magyarítást – ahogy azt már a filmeknél megszoktuk.
Természetesen a jövedelmező Aliens versus Predator crossoverek sem kerülhették el sorsukat, így született meg nyomukban A préda (1994) / Vadászok bolygója (1994) / Háború (1999) regény-trilógia.
Ragadozó témában a Betondzsungel (1995) és a Jég és vér (1997) tartozik ide, illetve Sandy Schofield: Big Game (1999) című kötete, mellyel még tartoznak a hazai kiadók.
NEM HIVATALOS (MAGYAR) REGÉNYEK:
Ezen alkotásokat honfitársaink jegyzik, üzleti okokból angolszász álnevek mögé rejtőzve. A végső vesztes a halál (2003) című kötetben Torkos Attila kínál alternatív folytatást az első két film utáni eseményekhez. Gáspár András a Damien Forrestal név alatt adta közre A Kelepce és A túlélők (1993) címet viselő AvP-regényeit. E kiadványokban odáig fajult az álcázás, hogy az „eredeti”, természetesen a valóságban nem létező amerikai kötet címét, kiadóját, sőt a magyar fordító nevét is közlik; ennek köszönhetően sok olvasó ma is hivatalos kiadványnak hiszi a műveket. Az így megjelent történetek természetesen sehogyan nem illeszthetők be az amerikai könyvek eseményvonalába.
Ugyanilyen „leplezett” magyar alkotások a Predator főcím alatt született Hőhullám New Yorkban (Szántai Zsolt, az ismert fordító tollából, 1993) és az Új vadászok (Bihon Tibor, 2000).
Egy mondat erejéig említsük meg Pál Tamás és Pál Dániel paródiáját, a Hová lett a nyolcadik utas?-t (1998).
Végezetül idézzünk fel néhány hazai kiadói fogást, mellyel az alien márkanevet igyekeztek kihasználni.
Ide tartoznak Nemere István: Benned él a halál és Koltai Tamás: Szövetségben a halállal című – természetesen nem saját néven kiadott – irományai, melyek az Aliens cím és az idegen-alapötlet meglehetősen pofátlan koppintásával hívták fel magukra a figyelmet.
Ugyancsak eléggé inkorrekt megoldás volt Alan Dean Foster nem alien-témájú regényét Utazás a Halál bolygójára címen kiadni, mely a szerző nevét is figyelembe véve sokakat megtévesztett.
Jó böngészést, jó olvasást!
(Stefán)
(Az évszámok az első amerikai megjelenést jelölik, míg a magyar regényeknél értelemszerűen a magyar megjelenést!)
