Ataegina elszigetelt világ volt, kezdetleges kultúrával – egy nap aztán fekete páncélos, halálos fogazatú szörnyek bukkantak fel, és lemészárolták a népesség nagy részét. A túlélők azóta erődökbe szorulva tengetik napjaikat, elvágva egymástól és korábbi világuktól, és az életük kockáztatásával próbálják a kapcsolatot fenntartani az erődök között.

Mígnem három fiatal futár felfedez egy új fegyvert, amivel talán véget vethetnek a démonok uralmának. Csakhogy ehhez be kell jutniuk a mitikus Démonanya rejtekébe, a gyilkos bestiák fészkébe. A vakmerő Ahiliyaht és társait nem rettenti el az életveszély sem – kérdés, elég lesz-e az elszántságuk, hogy a legyőzhetetlen démonokat elűzzék a bolygóról.

Szukits könyvkiadó (2023)
Szerző: Scott Sigler
500 oldal
ISBN:9789634977247

Könyvajánló: SCOTT SIGLER: ALIENS: FALANX – ALIEN A SÖTÉT KÖZÉPKORBAN

(2023.08.29. Forrás: szukits.hu)

Talán már te is elgondolkodtál azon, hogy mi lenne az emberiség sorsa, ha nem állna rendelkezésre mindaz a tudás és modern felszerelés, amivel fel lehet venni a harcot a démoni xenomorfokkal szemben. Mi történne akkor, ha lőfegyverek helyett, karddal és lándzsával kellene védekezni ellenük? Scott Sigler pontosan ezeket a kérdéseket válaszolja meg Falanx című regényében, amiben érdemes elmélyedni.

Idén rengeteg Alien-könyvet olvastam, hiszen mi tagadás, a xenomorfokkal nem lehet betelni. Azt kell mondanom, hogy bár legutóbbi olvasmányom Tim Waggoner Alien: Prototípus című munkája számomra magasra tette a lécet, a Falanx felülmúlta minden elképzelésem. Örömteli, hogy ennyi kimaradás után ilyen remek kiadvánnyal bővült a hazai kiadások sora. Üdítő újdonságról van szó a franchise palettáján, mely valóban igazi csemege lehet bárkinek.

A Falanx talán az egyik legeredetibb Alien-kötet, amit valaha kézbe fogtam (erről valószínűleg a többi olvasó is hasonlóképpen vélekedik, tekintve, hogy a könyv az eddigi legjobb értékeléseket zsebelte be mindközül). Méltó visszatérésnek lehetünk tanúi a jó öreg Ridley- és Cameron-féle univerzumon belül, de némi csavarral. Ezúttal ugyanis a távoli jövő helyett a régmúltba tekintünk, ahol az emberek nem csúcsmodern technológiai eszközökkel, hanem majdhogynem bottal és kővel vívják harcukat a vérszomjas xenomorfokkal szemben (hasonlóan a Préda című Predator-eredettörténethez).

Az Alien-univerzum

A Ridley Scott által rendezett Alien-film forradalmi előrelépést jelentett a science fiction történetében. Stílust teremtett és rávilágított arra is, hogy a megfelelő kezekben a sci-fi és a horror isteni egyveleget tud alkotni. A mára már kultuszfilmmé avanzsált A nyolcadik utas: A Halál (1979) mondhatni elpusztíthatatlanná tette az Alien-franchise-t. Legyen szó filmekről, könyvsorozatokról, képregényekről és videojátékokról, nehéz olyasmivel találkozni, ami nem fokozza még jobban az élvezeteket, és repít még mélyebbre az univerzumon belül.

Bár Ridley Scott filmje teremtette meg a franchise alapjait, a James Cameron által 1986-ban rendezett A bolygó neve: Halál (1986) volt az, ami még többeket szippantott be ebbe a világba. A kritikusok szerint jobb folytatás nem is érkezhetett volna. Annak ellenére, hogy számos elemben osztozik elődjével, mégis olyan, mintha almát és narancsot kóstolgatnánk. Ridley alkotása inkább lassan kibontakozó, ám végtelenül magával ragadó, míg Cameroné mozgalmasabb, kaotikusabb (és emiatt talán emlékezetesebb is). Ha az első film drámával fűszerezett sci-fi horror, akkor a második sci-fi kultusz akciófilm. Aki igazán szeretne otthon lenni ebben a világban, egyiket sem hagyhatja ki, ahogyan a kapcsolódó regényeket sem.

Az első film megjelenése óta jó pár évtized eltelt, azóta pedig a franchise nem kevés tartalommal bővítette az univerzumot. A rajongók megismerhették a xenomorfokkal fertőzött bolygó minden centiméretét. Vagy mégsem?

Mikor játszódik az Aliens: Falanx?

Az 1970-es években megjelent Alien-film rengeteg könyvet inspirált. Készültek a filmekből könyv és videójáték adaptációk úgy, mint az Aliens: Izoláció, vagy épp filmeket összekötő történetek, például az Alien: Árnyékhajsza. Az Aliens: Falanx egy teljesen önálló történet, nem igényel semmiféle előismeretet.

A történet dióhéjban

Ataegina bolygóján számos emberlakta város megtalálható, és mindegyik saját középkorra hajazó szokásaival és hagyományaival rendelkezik. A törzsek korábban háborúban álltak egymással, azonban mostanra mindannyian visszavonulót fújtak, hogy együtt vegyék fel a harcot közös ellenségükkel, a xenomorphokkal szemben, akik szabadon járnak-kelnek és pusztítják az élőket.

Egyesek az életüket kockáztatják, hogy eszközöket és információt cseréljenek a többi várossal. Egy trió tagjai – a cseles és ambiciózus Ahiliyah, a gyengéd óriás, Brandun és az eszes Creen – olyan módszerre bukkannak, amivel potenciálisan felvehetik a harcot a xenomorph hordák ellen. Felfedezésük mindent megváltoztathat, vagy legalábbis új reményt ad, hogy nincsenek teljesen elveszve.

Miben más az Aliens: Falanx, mint a korábbi művek?

A Falanx több okból is az újdonság varázsát kínálja. Tulajdonképpen olyan, mintha a sötét középkorba csöppennénk bele a science fiction világában. Scott Sigler azzal az egyedi koncepcióval tűnt ki a többiek közül, hogy a megszokottól eltérően más érába helyezte a történetet: a Falanx regényben nem a távoli galaxisban követhetjük nyomon egy legénység túlélő kalandjait, hanem egy középkori ihletésű, kezdetleges kultúrájú világban, Ataegina bolygóján. Itt képzett, modern gépfegyverekkel felfegyverzett gyalogosokkal nem találkozunk. Teljesen “átlagos” emberek néznek szembe az általuk démonnak nevezett űrbéli iszonyattal, amely lemészárolta a népesség nagy részét és folyamatosan rettegésben tartja a túlélőket.

Kétségtelen, hogy ilyen eredeti megközelítéssel még nem találkoztunk korábban. Szerintem a legtöbb olvasó egyetért abban, hogy a Falanx hiánypótló újragondolása az Alien-univerzumnak. Ez a mű sokkal inkább fókuszál az élet-halál kérdéseire, mint a jövőbe vetett problémákra és az akcióra. Feltárja az emberi psziché rejtett ösztönvilágát is: a megsemmisüléstől való félelem és az élni akarás a sejtjeinkbe ivódott, ösztönszinten ható vágy, amelytől nem lehet megszabadulni. Állandó társunkként van jelen, végigkíséri az egész életünket. A Falanx-regényben különféle törzsi lakosok vívnak kétségbeesett harcot a kegyetlen xenomorfokkal szemben, akik napról-napra tizedelik az élőket. Hosszú évtizedes háborúskodás után azonban még mindig nem sikerült leszámolni az ellenséggel. Bronzpáncélban, lándzsákkal és pajzsokkal vívott fáradhatatlan küzdelmük bár olykor hiábavalónak tűnik, mégis nagy bátorságról és élni akarásról árulkodik. A tét nagy, hiszen az emberiség jövője forog kockán. A regény súlya abban is rejlik, hogy foglalkozik azon kérdéssel, hogyan hat a háború és a horror az emberi elmére és lélekre.

Scott Sigler újítása az is, hogy nem nevezi idegeneknek a xenomorfokat. Démonoknak hívja őket – pontosabban nem ő, hanem Ataegina népei. A fenevadak vérszomjúságukról, erőszakosságukról és nyers kegyetlenségükről híresek. Mióta a felszínre tették a lábukat, felforgatták az emberiség világát, rettegésben tartják őket. A legenda szerint Ataegina déli végén, egy korábban aktív vulkán mélyén rejtőzködtek. Kérdés, hogy vajon minek hatására bukkantak elő és kezdtek ily szörnyű pusztításba?

A regény soraiból kiderül, hogy Ataegina valaha egy elszigetelt világ volt előkelő középkori kastélyokkal és elevenen virágzó kultúrákkal. Aztán jöttek a démonok, akik a bolygó lakosságának közel kilencven százalékát lemészárolták. A rettegő túlélők egy része romos erődökbe szorulva igyekezett hát átvészelni egyik napot a másik után. Egymástól és egykori világuktól elszigetelve az életük folytonos kockáztatása árán tudták csupán fenntartani a kapcsolatot azokkal, akik a hegyek közt találtak menedéket.

A szerző kreativitására vall továbbá, hogy nem mindennapi hitvilágot teremtett meg. A Falanxban a primitív törzsek úgy vélik, hogy ezek a szörnyűséges démoni teremtmények – amiket az emberiség évszázadokkal később már xenomorfoknak nevez-, élve fogják el áldozataikat, a hegyre viszik őket, ahol vezetőjük, a mitikus Démonanya pókok segítségével őket is démonokká változtatja. Egészen eredeti elképzelés ez, amivel némileg visszaköszön a középkori babonásság is.

Érdemes-e elolvasni az Aliens: Falanxot?

Az Aliens: Falanx kétségtelenül az egyik legértékesebb darab az Alien-könyvek között, de mivel az Aliens-regények folytatása, valójában ez is egy kánon történet, ami az eredeti filmek történetét viszi tovább (vagy inkább visszatekint velük a múltba, a gyökerekhez). Sigler lenyűgözően építi fel a könyv világát – például hangsúlyozza a különböző társadalmak közötti különbségeket -, részletesen beszámol Ataegina földönkívüli lényeiről (és itt nem csak a xenomorphokra kell gondolni), továbbá leírja a bolygón megtalálható növényeket és a különböző természeti elemeket is.

Sigler hihető és lebilincselő képet fest: a világot és történelmét zseniálisan megalkotta és brilliánsan írja le, és még a karakterek is mind különbözőek és összetettek. A sci-fi könyv kicsit olyan, mint az Alien és Trónok harca keveréke: a középkori társadalmakban szigorú szabályok uralkodnak, és néhányuk patriarchális, vagyis a nők csak bizonyos szerepeket tölthetnek be a városban.

A kolóniák között politika és a társadalmon belüli helyzetek lenyűgözőek és érdekesek, és a science fiction világa mögött a való világ társadalmi-politikai kritikája rejtőzik. A könyv elején még egy fantasy regényekre jellemző térképet is találunk. Emellett Sigler a regény legelején szenvedélyesen arra kéri az olvasót, hogy ne osszon meg spoilereket olyanokkal, akik még nem olvasták a könyvet.

Scott Sigler bestsellerszerző világszerte ünnepelt Alien-regénye, a Falanx nem csupán azzal csempészett új színt a legendás sci-fi franchise-ba, hogy a xenomorfokat a távoli jövőből a sötét középkorba helyezte át. Legalább ennyire lenyűgöző és izgalmas az a részletgazdagság, ahogyan Ataegina fiktív bolygójának és népeinek leírását adja, sajátos mitológiával bővítve így a közkedvelt Alien-univerzumot.

Nem kérdés, hogy ennek az egyedülálló történetnek minden rajongó könyvespolcán ott a helye, ám tekintve, hogy a Falanx cselekménye mind térben, mind időben teljesen elválik a franchise eddigi részeitől, a kevésbé avatott olvasókat is garantáltan beszippantja majd ez a regény.

Végső gondolatok

Sigler nagy kockázatot vállalt azzal, hogy majdnem teljesen eltávolodott az Alien és az Alien-regények ismerős világától: a szerző hanyagolja a jól ismert horror és akció sémákat, de elhozza a feszült és véres jeleneteket, amikre számítottunk, csak új módon.