Az „idegenek” kedvenc hősei a sci-finek, irodalomban is, filmben is. Néha Marslakóknak hívják őket, néha kis zöld emberkéknek, néha szörnyeknek.

Külsejük olykor rémítő, máskor mulatságos. A meséket idézik, az erdei és hegyi manókat, a vizek és barlangok démonait, a hüllőket, a vadállatokat, a göcsörtös fákat.

A sci-fi emberiességét vagy embertelenséget leginkább az idegenek ábrázolásában lehet tetten érni. De megformálásuk fényt vet alkotójuk tudományos vagy misztikus gondolkodására, előítéleteire és nyitottságára is.

A „Csillagok háborújá”-nak idegenjei kedvesek és viccesek voltak, ott muzsikáltak a kocsmában, üldögéltek, kötözködtek, fura italokat hörpöltek. Az igazi szörnyetegek a rohamosztagosok voltak fehér és fekete páncélban. George Lucas pontosan tudta, hogy milyen az ellenség.

Az idegenek kétarcúak. A science fiction bennük testesíti meg az eltérésekkel nem törődő humanizmust, de bennük látja a rémület okát is. Az utóbbi esetben az idegenek egyértelműen ártó szörnyekké válnak.

A science fiction mostani nagy konjunktúrájából nem maradhattak ki az ősi témák, a félelem újra megjelent. S nem is olyan könnyű, „játékos” formákban, mint az űrháborúkban. Felbukkant a maga borzasztó valóságában, szinte a tudat alól.

A film címe is egyszerűen: „IDEGEN”.
Rendezője Ridley Scott.

Hét szereplője közül Tom Skerritt, Sigourney Weaver és Veronica Cartwright a fontosak. És a szörny, akit a láthatatlan, illetve elmaszkírozott néger festő (???), Bolaji Badejo alakít.

A film legfontosabb alkotója, a látomás megtervezője mégis a svájci szürrealista festő, H. R. Giger, akire Necronomicon című albuma hívta fel a producerek figyelmét. A tervezésre eredetileg felkérték a francia Moebiust és az angol Cris Fosst is, munkáik egy részét a filmben fel is használták.

Giger korábbi festményeiben ugyanúgy a szerves, biológiai formákat ötvözi a mechanikus, gépi formákkal, mint az Idegenhez készült kompozícióiban. Elsősorban neki köszönhető a film szuggesztivitása, a szörny sohasem látott ijesztő figurája.

A történet szerint a világűrben nyersanyag után kutató Nostromo nevű űrhajó legénysége egy napon különös vészjeleket fog. Némi vita után úgy döntenek, hogy utánanéznek az ügynek. Leszállnak egy planetoidán, ahol megfeneklett űrhajóra bukkannak. Az űrhajó vezérlőfülkéjében hatalmas méretű mumifikálódott alakot találnak. Az egyik földi űrhajóst skorpióra és polipra emlékeztető ökölnyi lény támadja meg. Társai visszaviszik a Nostromóra, s nem tudják, hogy a halálos veszélyt vitték magukkal. A Nostromo légkörében az idegen lény életre kel. Átmegy fejlődésének minden szakaszán, és mert élősdi, sorra pusztítja el az embereket. Megölni nem tudják, mert fémes, kitinszerű páncélja megvédi. Csak Ripley, a pilótanő marad életben, neki aztán sikerül a szörnnyel leszámolnia.

A történetet tarkítja még, hogy egyik embernek hitt űrhajós valójában robot, továbbá egy kisebb szerelmi jelenet.

A történet önmagában itt sem mond sokat. A forgatókönyv szövegétől az Idegen még nevetséges, harmadrangú rémfilm is lehetne. Giger és Ridley Scott találkozása teremtett belőle igazán sokkoló és műfajában egyedülálló alkotást, „lidércnyomásos tanulmányt a félelem lélektanáról”, ahogy egyik amerikai kritikusa írta. A kritika egyébként Giger látomásos művészetét „a hús és a hidraulika fajtalan egyesülésének, a hagyományos érzékenység elleni támadásnak” nevezte, megjegyezve, hogy Giger kreatúrája az „idegen” szóhoz kapcsolódó legsötétebb asszociációkat idézi fel az emberben.

Giger teremtménye abban tér el a korábbi szörnyektől, vagy idegenektől, hogy igazán él, életciklusát, szervezetének felépítését, viselkedését a festő már-már tudományos pontossággal, minden részletre kiterjedően megtervezte és megfestette.

A rendező a bujkálásnak és üldözésnek olyan hangulatát teremtette meg, amellyel a Nostromo fémfalait, műszereit, csöveit és fülkéit valósággal pincévé vagy barlangrendszerré varázsolja. Ősi és gyermekkori félelmek színhelyévé, s a nézők megdermednek helyükön, amikor az egyik űrhajós a kutatás során rábukkan az idegen rongyokkal, törmelékekkel, csontokkal kibélelt odújára.

Külön figyelmet érdemel a film speciális effektusainak tökéletes kidolgozása. Giger — vezetésével — több szobrász készítette az idegenek űrhajójának — élő szervezetre emlékeztető belsejét, a mumifikálódott pilótát, a tojásokat őrző melegházat, s a konstruktőrök még arra is ügyeltek, hogy finom, csak a film végefelé észrevehető párhuzamosságot mutassanak az idegen szerkezet és a Nostromo között. Ugyanakkor ez a hasonlóság elidegenítő hatású is, az eltéréseket jobban kihangsúlyozza.

Az Idegen nyilvánvalóvá tette, hogy a filmgyártás haszonnal építheti magába a sci-fi képzőművészetet, de nyilvánvalóvá tette azt is. hogy a régi, ismert történetek igen hatásossá válhatnak, ha új szemlélettel közelednek hozzájuk.

Kuczka Péter
Film Színház Muzsika, 1980. február 23. / 8. szám