Chris Warner interjú a Predator: Hunters megjelenése kapcsán

Vince Brusio: A Dark Horse Comics téged már „veterán” Predator sorozat-íróként jegyez, gratulálunk. Ez szépen megkoronázza az eddigi munkádat, de nem nehéz ez a korona? Nem szorítja el néha az oxigén ellátását az agyadnak? Vagy ellenkezőleg, segített a „Hunters” sorozat megírásában?

Chris Warner: Ennek a sztorinak az ötlete tulajdonképpen korábbi minthogy „veterán” lettem volna, és Randy Stradley volt az, aki emlékezett arra, hogy annak idején előálltam ezzel az ötlettel, majd úgy gondolta, hogy ideje lenne sorozatot készíteni belőle. Aztán ő hozta a képbe Francisco Ruiz Velasco-t is, aki pár nagyon király képregényt rajzolt az utóbbi években (Battle Gods, Lone Wolf 2100), majd szuper vázlatokat készített többek között a Hellboy második részéhez és a Tűzgyűrűhöz.

Vince Brusio: A márciusi Previews katalógusban mi is mutattunk ízelítőt a sorozatból. Ebben egy Predator látható, amint egy túlburjánzott erdőn vonul keresztül. Tudnál mesélni egy kicsit arról, hogy konkrétan ez a jelenet, hogyan illik bele a történet egészébe?

Chris Warner: A történet nagy része egy erdőben játszódik. Mint a többi jelenet ebben a számban, ez az oldal is bátorságot mutat be, találékonyságot, és a ragadozókra jellemző félreismerhetetlen lendületet.

Vince Brusio: Ha más jelenet szeretnék kiemelni a Predator: Hunters #1-nek, akkor mit látnánk? Megismernénk a főszereplőt? Látnánk egy több méter magas hulla-halmot?

Chris Warner: A Hunters #1 újra bemutatja nekünk Enoch Nakai-t, veteránt, aki a Navaho nemzet szülötte, és aki már összetűzésbe került egy különösen utálatos idegennel, míg a seregnél szolgált (lásd: „Big Game” sorozat). Egy csoport, akiket érdekelnek Enoch tapasztalatai, felkeresik őt, és egy olyan ajánlattal állnak elő, ami örökre megváltoztatja az életét, hacsak el nem veszti azt közben…
Ami a holttesteket illeti – nem ígérhetek konkrét halmokat, de végtére is, ez egy Predator sztori, szóval előfordulnak hullák…

Vince Brusio: A Predator: Hunters olvasásához gel kell vérteznünk magunkat bármi háttértudással a korábbi eseményekről, vagy ez a történet egy teljesen új utazásra invitálja az olvasókat?

Chris Warner: Nincs szükség egyetlen korábbi Predator képregény ismeretére sem ahhoz, hogy teljesen megértsd a Hunters-t (feltéve, hogy legalább egy Predator filmet láttál már)! Bár lesznek szereplők két konkrét Predator sorozatból (a „Big Game”-ből, amit Hohn Arcudi írt, valamint a „Bad Blood”-ból, ami Evan Dorin alkotása) de a történetben elhangzik annyi információ, amennyire az olvasónak szüksége lehet. Ettől függetlenül természetesen nem hátrány, ha valaki olvasta az előzményeket, hiszen jó történetek, szóval csak ajánlani tudom, hogy akinek van ideje rá, olvassa el őket.

Vince Brusio: Mi volt a legnehezebb feladat ennek a történetnek az elkészítésében? És mi volt a legkifizetődőbb?

Chris Warner: Szerintem minden történet egy kihívás, legalábbis annak kéne lennie. Azok a történetek, amiket könnyű megírni, általában pocsékok, és ezért is van belőlük annyi pocsék… Ez persze nem azt jelenti, hogy azok a történetek, amiket nehéz megírni nem lehetnek rosszak, de legalább azokban van munka. Számomra az írás jutalma csak több év után adatik meg, amikor úgy tudom elolvasni a történeteimet, hogy a nagy részét már elfelejtettem. Csak ekkor tudom elolvasni a történetemet, és eldönteni, hogy jó-e vagy sem. Ekkor tudom azt mondani magamnak: „Hé, ez nem is totál szar!” na, ekkor kifizetődő. Úgyhogy nézz be hozzám tíz év múlva ismét! És hozz egy koronát! :)

A Previews magazinban megjelent interjút  Tamás fordította le nekünk! Köszönjük!