Az amerikai filmtörténet egyik jellegzetes alkotása az 1979-ben készült A nyolcadik utas: a halál (Alien). A maga korában újító, meglepő produktum volt, mely nemcsak a közönség körében, de kritikusi körökben is zajos sikert aratott. Az Alien az elmúlt 25 év alatt sorozattá vált, mint a sikerfilmek általában; s mint ilyen, igazi mítosz alakulhatott ki körülötte. Eddig négyszer került filmvászonra az idegenek története.

A filmek különbségei viszont zavarba ejtők és merészek. A rendezõk (Ridley Scott, James Cameron, David Fincher és Jean-Pierre Jeunet) különbözõek, különleges látásmóddal rendelkeznek, újító szándékúak. Egyik film sem hasonlít a másikhoz; az Alien-széria nélkülözi a hollywoodi folytatásokra jellemzõ sterilitást.

A filmek emellett természetesen magukon hordozzák az amerikai tömegfilmes elemek javarészét: a sokkolóan eredeti befejezés mind a négy epizódra jellemzõ, ahogyan a kettõs finálé is. Tanulmányomban ezeket az eltérõ befejezéseket szeretném összehasonlítani, melyek egyben arra is alkalmasak, hogy tükrözzék a Fox stúdió koncepcióját: az Alien-sorozat epizódjainak különbségébõl adódó erõsséget.

A négy film közös vizsgálatakor feltűnő volt, hogy milyen mély jellemábrázolással van dolgunk, amikor Sigourney Weaver, a filmek főszereplõje életre kelti a filmtörténet elsõ nõi akcióhõsét, Ellen Ripley hadnagyot. Az illusztrációként használt filmrészletek a Ripley-figura átalakulását is leképezik, melyet a rendezõi koncepció mellett az aktuális filmtrendek is formáltak az évtizedek során.

Összegezve: az Alien-filmek vizsgálata alkalmas az 1979-97-ig tartó mozgóképes átalakulásnak, a filmes igények átalakulásának bemutatására is.

[download=1]