Aliens Online / Játékok / ALIENS vs PREDATOR 2. + PRIMAL HUNT (PC) /
AVP2 – Solaria kritika

Nagyszerű, szinte filmre kívánkozó történet, csodás grafika és egyedülálló játékélmény jellemzik az AvP 2-őt, hála a fejlesztő Monolith-nak, a kiadó Sierrának, és a jogok felett rendelkező Fox Interactive-nek…

Az egyjátékos mód három teljesen különböző, ám egymással gyakran érintkező kampányból áll, egyenként hét küldetésen keresztül fogunk a tengerészgyalogossal, az aliennel és a predatorral játszani. Először a 3×7, azaz 21 küldetés kevésnek tűnhet, de – nehézségi szinttől függően – a 15-20 óra tiszta játékidő biztos mindenkinek meglesz. Majd ott van a multiplayer rész, ahol a három főszereplő mellett azok egyéb változatait is kipróbálhatjuk (szám szerint 11-et), többek közt olyan nyalánkságokat, mint például a predalient (a predator és az alien keresztezése).

Marine.

Magyarul tengerészgyalogos, az USCMC (United States Colonial Marine Corps – Egyesült Államok Kolonizációs Tengerészgyalogsága) tagja. Első pillantásra talán ő a leggyengébb a három faj közül, de kellemetlen meglepetésben lesz része annak, aki alábecsüli az emberi fajt. Személy szerint Andrew „Frosty” Harrison tizedest fogjuk alakítani, akit társaival az LV1201-es bolygóra küldenek, hogy egy bizonyos Dr. Eisenberg alienekkel kapcsolatos ám (szokás szerint) félresikerült kutatásai után rendet tegyenek. Ehhez rengeteg féle fegyver és hasznos holmi áll majd rendelkezésünkre, többek közt a filmből ismert rohampuska, lángszóró, gránátvető négyféle lőszerrel, „smart-gun” automatikus célratartó üzemmóddal, vagy a már nehéztüzérségnek számító mini-gun, sőt, egy alkalommal még MAX (Mobile Assault Exo-Warrior) ExoSuit-ban is nyomulunk majd. (Ez egy olyan felfegyverzett külső váz, amivel A bolygó neve: halál végén Ripley kidobja a királynőt az űrbe.) A használható eszközök közt a szokásos mozgásérzékelő mellett helyt kapott lámpa, éjjellátó szemüveg, hackelő kütyü, sőt még egy kis forrasztópisztoly is.

Alien.

Játszhatóság szempontjából a legérdekesebb faj, hiszen ez az egyetlen lehetőség arra, hogy ne a földön mászkálva cserkésszük be áldozatunkat. A másik két fajtól teljesen eltérő stratégiát követel a vele való játék, hiszen – az ún. „pounce attack”-ot leszámítva – csak közelharci fegyverekkel rendelkezik (a karmai és a farka), illetve életerejét áldozataiból nyeri (főleg a fejükből, ha leharapja). Emellett tökéletesen lát a sötétben és feromonérzékelése miatt mindenkit színes körvonalakkal lát, még az álcázott predátort is. (Kivétel a combat synth, ami ugye gép.) Az idegenek története nagy vonalakban – vigyázat, az eleje kicsit morbid – a következő. Egy apró baleset folytán kiszabadulunk tojásunkból, és arctámadóként az a dolgunk, hogy keressünk egy védtelen áldozatot, akibe belepetézhetünk. Kiszabadulva áldozatunk mellkasából muszáj lesz táplálkoznunk, ehhez pedig megfelelő mérető emlősöket (kisállatokat) kell találnunk. A harmadik feladat elejére leszünk kifejlett alienek, ezután ki kell szabadítanunk társainkat, és meg kell akadályoznunk, hogy elrabolják a királynőnket. Ha túlteszi magát azon az ember, hogy nem szép dolog az emberek fejét leharapdálni, és megszokja, hogy a milyen a 3. dimenzióban is közlekedni, akkor nagyon élvezetes az idegenekkel való játék.

Predator.

A vadász, egyetlen célja a minél értékesebb trófea begyűjtése. Egyes elképzelések szerint ők terjesztették el az alieneket az univerzumban, hogy legyen megfelelő prédájuk. Képességeit (négyféle látás, zoomolás, szinte láthatatlanság) és fegyvereit (célkövető plazmafegyver, közelharcban halálos lándzsa, mesterlövész-nyílpuska, hálóvető, távírányítású bomba és a híres disc) ismerve legyőzhetetlennek gondolnánk, ennek ellenére nem fogunk kevesebbszer meghalni vele, mint a többi fajjal. Egyrészt kicsit bonyolult a kezelése (ezt persze meg lehet tanulni), másrészt a készítők odafigyeltek a játékegyensúlyra, ami példaértékűre sikeredett. Talán a ragadozó sztorija a legegyszerűbb: fel kell kutatnunk elrabolt klántársainkat (az EMP gránátok nagyon kellemetlenek), majd egy régi ügy, név szerint Rykov tábornok végére kell járnunk. Közben persze irtjuk majd az embereket és idegeneket vegyesen.

A végére maradt a lényeg: a grafika, a hangok és a hangulat. A Lithtech motor 2.5-ös verzióját használja a program, tűéles textúrákkal, részletes modellekkel (poligonszámuk jóval az átlagos felett van) és roppant látványos effektekkel. Persze megfelelő gép is kell a nem mindennapi látványhoz, de tényleg megéri az árát az a GeForce 2 MX 400, ha valaki még törné rajta a fejét. A hangok egyszerűen félelmetesek, a játékhoz a Fox biztosította a filmekhez készített hang-adatbázist, minek következtében minden pontosan úgy szól, mintha valamelyik filmet Alien vagy Predator filmet néznénk. Ennek, és a nagyszerű történetnek (talán a Starcraft óta nem volt ilyen jó sztorija játéknak) köszönhető, hogy az AvP2 az utóbbi idők legjobb hangulatú játéka. Mindenki simán kiugrik a gatyájából, mikor az éjszaka közepén, fejhallgatóval a fején ül a gépe előtt, éppen a vízcseppek kopogását hallgatva lopakodik valamelyik kihalt járatban, mikor hirtelen a nyakába esik egy alien. Csak erős idegzetűeknek, komolyan!

Az év végi játékpiac kegyes volt az FPS-ek kedvelőihez: RtCW, MoH:AA, AVP2. Mind nagyszerű a maga nemében, de az AvP2 szokatlan játékélményével, fenomenális hangulatával és minden részletében kidolgozott világával még egy ilyen erős mezőnyből is kiemelkedik. Most már nem csak a mozikba lehet várni az Alien 5-öt, a Predator 3-at, esetleg az Alien Vs. Predatort (mindet tervezik), hanem a PC-re is az AvP sorozat harmadik részét.