Aliens Online / Játékok / ALIENS vs PREDATOR 2. + PRIMAL HUNT (PC) /
AVP2 – GameKapocs kritika

Alienológia

(Reapest – GameKapocs) Az emberiség mindig is várta, hogy eljöjjenek hozzánk az idegenek. De valószínűleg túl sokat kellett várni rájuk, ezért mentünk el inkább mi hozzájuk. És ezzel kezdetét vette a borzongás, vagyis az Alien (Nyolcadik utas a halál). A film 1979-ben készült Ridley Scott (Gladiátor, Szárnyas fejvadász, 1492 – A Paradicsom meghódítása) rendezésében és a történet szerint a cég, amely „megrendelte” a földönkívüli dögöt, úgy akarta házhoz szállítani azt, hogy balesetszerűen kerüljön fel egy űrhajóra, ahol a „legénység feláldozható”. Ez persze nem tetszett a legénységnek, de a szörny ellen nem tudtak semmit sem tenni. A végén csak egyvalaki maradt életben a legénységből, Ripley (Sigourney Weaver), aki kilökte a dögöt az űrbe, magát pedig hibernálta és egy mentőhajón elindult vissza a Földre.

De nem hagyták békén és 80 év múlva felkeltették: megint gáz van. Aki kíváncsi arra, hogy mi is történt, az nézze meg az 1986-ban készült Aliens (A bolygó neve halál) című filmet, amit James Cameron (Terminator 1-2, Titanic) rendezett (mellesleg nem nehéz kitalálni, hogy a cég megint ember-lakomát küldött az alienek bolygójára). Ez volt a kedvenc részem és a játék, amiről most írni fogok, nagy részben ebből táplálkozik. 1992-ben jött a 3. rész (Végső megoldás a halál), ami szerintem elég gyengére sikeredett, annak ellenére, hogy David Fincher (Fight Club, Hetedik, Játsz/ma) rendezte. Ennek a filmnek a végén már azt hihetné az ember, hogy mindennek vége: Ripley meghal az utolsó kis döggel, ami éppen belőle kelt ki. De nem! A cég (ami tulajdonképpen a főgonosz a sorozat összes részében) klónozza Ripleyt és vele együtt a dögöt is (1997 – Alien Resurrection, Feltámad a halál).
1987, amikor Arnold Schwarzenegger, a szuperkatona is majdnem ott maradt. Ugyanis méltó ellenfelére talált a Ragadozóban, egy földönkívüli kegyetlen és tökéletes gyilkosban, aki tulajdonképpen csak poénból öli halomra az embereket (érthető, hiszen kell a trófea a gyűjteményébe). A Predator 2 1990-ben került a mozik vásznára, Danny Glover főszereplésével, aki ebben a filmben – csakúgy, mint a Halálos Fegyverekben – zsarut alakított. Ám ez alkalommal nem azon nyavajgott folyton, hogy ez az utolsó ügye, aztán nyugdíjba vonul, sőt! Kimondottan „élvezte” aktuális megbizatását: a városban garázdálkodó Ragadozó elkapását.

Az igazat megvallva szerintem az Alien sorozatot össze sem lehetne hasonlítani a Predatorokkal, annyival jobb, de a játékkészítők fantáziát láttak ez utóbbiban is. Ezt igazolja az a 30 megjelent játék is, amelyek közül az elsőt még a 80-as évek elején készítették (Alien volt a neve, Atari 2600-ra fejlesztették és egy Pacman klón volt :)). De ha igazságosak akarunk lenni, akkor nekem most valójában nem is az Aliens vs Predator 2-ről, hanem a 7-ről kellene írnom, ugyanis az 1993-ban megjelent első rész óta abból is készült pár darab. Na de mindegy, ez nem is fontos. A lényeg az, hogy támadnak a dögök!

Üdvözlünk az LV-1201-en

LV-1201, a dögök otthona, a játéktér, ahol minden nagyon békés: vegetáló alienek és a rájuk vadászó ragadozók jól elvannak egymás mellett. A baj megint akkor kezdődik, amikor bejön a képbe az ember (mögötte pedig A cég, a Weyland Yutani). Jelen esetben egy Eisenberg nevű pofa, aki egy kutatóbázist hozott létra a dögök fészke mellett. Minden jól ment, de egy figyelmetlen rakodó miatt elszabadult egy alien (ezek vagyunk mi), aki feldúlja az egész bázist, hogy megmentse a királynőt, akit Eisenberg közben meg kirángatott a fészekből. Ha valahol valami nagy gáz van, akkor a cég persze rögtön küldi a tengerészgyalogosokat (ezek egyike szintén mi vagyunk), hogy rakjanak egy kis rendet. A nagy kavarodást kihasználva pedig a ragadozó elindult vadászni (gondolom, már kitaláltátok, hogy őt is mi testesítjük meg).

A játékot ezúttal a Monolith-tal karöltve csinálta a Fox, ami alaposan meg is látszik rajta, hiszen a Monolith sajátfejlesztésű motorját, a LithTech-et használja, abból is a 2.5-ös verziót. A hatás persze nem marad el: a játék képi világa gyönyörű. Habár a teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy a szintén mostanában megjelent Return to Castle Wolfenstein bizonyos dolgokban sokkal jobb (például a karakteranimáció terén). Igaz viszont, hogy a 2 játék teljesen különbözik egymástól és az LV-1201 csöppet sem barátságos tájainak, a sötét bázisok és kutatólaborok mégsötétebb folyosóinak és a dögök fészkének megjelenítésére sokkal jobb a LithTech. A hangok, zenék pedig egyenesen tökéletesek. A sejtelmes dallamok, a dögök hörgése, tojásaik kinyílásának recsegése, a predatorok állkapcsának csattogása, a fegyverek ropogása hatalmasat dobnak az amúgy is remek játékon. Mindehhez akciódús játékmenet párosul. És ez most nem csak duma! Egy unalmas perc nem volt a játékban! Példának okáért: az előző részben elég gyengén volt megcsinálva az alien irányítása és pályák is nagyon idegesítők voltak, itt viszont talán ez a legizgalmasabb rész.

Még egy hatalmas jópont jár a játék készítőinek azért, mert a 3 lény történetét, akiket irányíthatunk, összeszőtték, ezért „találkozhatunk sajátmagunkkal”. Ezt főleg a Pods nevű bázison észlelhetjük, mely az levegőbe épült, de nem repül (fém álványok tartják meg egy völgy fölött). Mellesleg a Podson bolyongva teljesen olyan érzésünk támad, mintha a Nostromo űrhajón lennénk, az Alien első részéből.

Azért alien az alien, mert a Földön nem él ilyen

A halál a közhiedelem szerint egy fekete csuhás muki, aki kaszával kolbászol az emberek után, pedig nem így van. A halál gusztustalan, nyálcsorgató, megnyúlt fejű lény, akinek nyelve helyén is tűhegyes fogakkal tűzdelt száj található (legalábbis a Fox szerint). Amikor először nekiültem ezzel a fajjal játszani, azt hittem, hogy megint egy gagyi aliennel kell kezdenem, mint a játék előző részében, akiről semmit se tudok és roppant ellenszenves, de nagyot tévedtem. Itt most minden tényleg a legelején kezdődik, ab ovo. Egy alien tojásból kelünk ki, mint arctámadó, egy emberi bázison. Az arctámadóról azt kell tudni, hogy egy pókszerű lény, ami az alienkirálynő tojásából kel ki és az emberek arcába ugrik (mint ahogy azt neve is elárulja), hogy beléjük rakja petéit. A filmben ezeknek persze könnyű a dolguk, mert egyébként nem lett volna izgalmas a mozi, de a játékban más a helyzet. Utunk során gonosz gőzlövelő csövekkel és elszabadult elektromos kábelekkel kell megkűzdenünk, míg végre találunk egy áldozatot. A következő pályán már a petével vagyunk, ami a nagyon találó mellkasszaggató nevet kapta, ugyanis az elején a szó szoros értelmében ki kell rágni magunkat az áldozatból. Persze még ekkor is kicsik vagyunk és gyengék, ezért zabálnunk kell. Élelemnek egy kis méretű emlőst kell keresnünk, jelen esetben egy macskát (talán Ripley macsekja volt :)).

Ezután jöhet csak az igazi móka… a kifejlett aliennel. Gyorsak vagyunk, erősek a karmaink, táplálkozhatunk az emberekből (életerőnk újratermelése gyanánt), oda-oda csaphatunk a farkunkkal, hogy elkábítsuk ellenfelünket, látunk a sötétben, sőt! Még a falakra, plafonra is fel tudunk mászni és onnan ronthatunk a prédára.
Kedvencünk története viszonylag egyszerű (rohangálni, mindenkit leölni, megmenteni a királynőt), de ezt a Foxosok megbolondították egy másik történet-szállal, mégpedig Eisenbergével, aki mellesleg alien-fóbiás, így a játék folyamán csinál néhány érdekes dolgot (például a szellőzőnyílások elé hajigálja az összes bútort).

Ez elment vadászni…

És jó sok trófeát gyűjtött be. Ennyi röviden a predator története a játékban. Itt egy picit már megváltozik a játék jellege, ugyanis se rettegni, se kúszni-mászni nem kell, csak arra ügyelni, hogy hatékonyan vadásszunk. Ebben segítségünkre vannak a hagyományos és modern fegyverek.
Hősünk ugyanis hím predator, vagyis 10000%, hogy törzsi vadász, emiatt ha nem érzi magát szorongatott helyzetben, csak olyan fegyvereket használ, mint például a dárda, pengék és egy hatékony dárdalövő. Ha viszont nyakunkba szakad a hadsereg, akkor jöhet például a filmből már jól ismert vállról indítható plazmatöltet (aminek olyan szép tripla-lézer célzója van), dobálható fém korong. De itt még nem ér véget a predator felszerelése! Tisztára, mint a TV Shopban: ha megrendeled a fegyvereket, ajándékba kapsz egy álcázót (aminek köszönhetően lényünk szinte teljesen láthatatlanná válik), különböző látásmódokat, amelyek kiszűrik a környezetből a dögöket, embereket és a többi vadászt, továbbá a plazmaágyúnál így lehet automatikusan célozni és még ki is lehet vele nagyítani a képet a mesterlövészkedéshez. És az arzenál még nem ért a végéhez! Ugyanis ha életünk fogytán van, 1 gombnyomás és fel is gyógyíthatjuk magunkat 2 fecskendő segítségével. Ez viszont (mint még néhány fegyver) energiát igényel, de semmi baj! Alapfelszerelésben kapunk egy kis kütyüt is, aminek segítségével újratölthetjük energiánkat.

Hudson, Hicks, Vasquez és a többiek

A tengerészgyalogosokkal először a film második részében találkozhattunk, akik igazából nem is az állam, hanem a cég katonái, zsoldosok. A játékban Frosty bőrébe bújhatunk, akinek a sors mindig úgy hozza, hogy ő léphet a legnagyobb sz@rba. Először leszakad a csapattól, majd elkapják és dutyiba zárják a ruszki fennhatóságú Pods-on, alien fészkeket kell kifüstölnie és még egy királynővel is meggyűlik a baja. Ennek ő – gondolom – nem nagyon örül, mi viszont annál inkább. Ráadásul rengeteg elemet átvettek a készítők a filmből: hajtás a csapatszállító tankkal, leereszkedés a teherlifttel az alienek fészkébe, no meg persze a mozgásérzékelő! Ez az, ami nélkül nem is lenne az AvsP a tengerészgyalogossal az igazi. Az ember csak megy, majd egyszercsak furcsa csipogó hangot hall a mozgásérzékelőből, ránéz és ekkor látja, hogy valami gyorsan közelít felé: 15 méter…10….5…most hol van? A feje fölött!!!!
A fegyverarzenál is egyedi, alienes. Vannak alap darabok, mint a kés, pisztoly, shotgun, rakétavető, forgócsövű gépfegyver és vannak a kimondottan a filmekre jellemzőek. A jó öreg Pulse Rifle (amely gránátot is ki tud lőni), a tengerész gyalogosok favoritja, a Smart Gun (auto-célzással) és a lángszóró. Sőt! Még egy ahhoz a robothoz hasonló gépbe is belepattanhatunk, amivel Ripley kidobta az űrbe az Aliens-ben a királynőt, csak ez éppen jól tele van pakolva mindenféle földi jóval (rakéta, gépágyú, lángszóró, lézer). A marine bónusz cuccai viszont csak a vállról indítható fénysugár (egy aprócska lámpából) és az éjjellátó. Ezek viszont egy aksit zabálnak (az előbbi kevésbé, az utóbbi jobban), ami egy idő után magától újratölt. Nagyra értékelem viszont, hogy a játék közben felszedhető elsősegély csomagokból csak annyi életet gyógyít fel a gép, amennyit megsérültünk (tehát ha 97%-on van az életünk, nem fog eltüntetni a játék egy egész 50%-ra elegendő csomagot).

Finálé

Mindent egybe vetve szép és izgalmas játékot kaptunk a Sierrától, aminek egyetlen hibája talán csak az, hogy rövid (viszont így „tömény” és nincs benne egy unalmas pillanat sem). Rövidségét ellensúlyozná az elég érdekes játékmódokkal ellátott multiplayer rész, viszont ezen a téren már több progi is legyőzi, ám vitathatatlan, hogy egyjátékos módban az utóbbi idők legjobb FPS-e.
Gépigénye nem túl meredek. Akinek gyengébb gépe van az megteheti, hogy lejebb veszi a grafika minőségét (ez viszont szerencsére nem megy a játékmenet rovására).
Tehát ha elegetek volt már a Wolfiból, Q3 Arenából vagy a CS-ból, akkor jó tudni, hogy itt van ez. Biztos nem fogtok benne csalódni, kellemes kikapcsolódást fog nyújtani és megtudhatjátok milyen érzés villámgyorsan elkapdosni az embereket, milyen érzés vadásznak és Smart Gunnal felszerelt vadnak lenni. Milyen érzés a leghúzósabb helyzetben a teljes magabiztosság, vagy éppen a legnyugodtabb helyen is rettegni minden saroktól, vagy ha kinyílik mögötted a bázis egyik ajtaja és amikor megfordulsz egy sötét folyosót látsz, aminek végéről jelez valami mozgást az érzékelő-kütyü. És következő pillanatban az a mozgó valami megindul feléd: 15 méter….10….5….

zene: 13/15
hangeffekt: 15/15
szavatosság: 9/15
grafika: 18/20
hangulat: 35/35
átlag: 90%

Pozitívumok: Fergeteges hangulat, 3 játszható faj, felidézi a filmet
Negatívumok: Rövid