Az előző Predator hazai felbukkanása óta éppen egy esztendő telt el, s most itt a második film, amelytől megint csak nem leszünk okosabbak.

A Ragadozó ezúttal Los Angelesben üti fel busa, túlvilági fejét, és ismét a legszörnyûségesebb mészárlásokkal riogat bennünket, õshüllõbõl, emberi koponya lágyabb részeibõl és ki tudja, az állatvilág mely mutáns egyedeibõl „komponálta” meg irtóztató szüleményét a filmíró s a rendezõ. A teremtmény nemcsak ronda, de felettébb vérengzõ természetû is, habár õrjöngésében van bizonyos rendszer. Mintha allergiás lenne a fegyvert viselõ emberi egyedekre.

Nem lehet ugyanis véletlen, hogy ismét olyan szituációban tûnik fel, ahol emberek lõdöznek egymásra. Mert Los Angelesben ez idõ tájt elszabadul a pokol. Gengszterbandák irtják egymást, a rendõrség meg e maffiákkal igyekszik leszámolni. Egyszóval teljes a káosz, hullanak az emberek, s ekkor jön a titokzatos szörnyeteg, hogy „igazságot” tegyen. Gyilkol, banditákat és zsarukat egyaránt, válogatás nélkül akaszt és darabol fel minden útjába esõ Homo Sapienst, vériszapos tetthelyein pedig néha rituális tárgyakat felejt ott, hogy késõbb még kegyetlenebb pusztítással térjen vissza értük. Egyetlen rendõrt hagy meg mutatóba, nyilván azért, hogy legyen, aki becsületes párviadalban õt magát is ízekre szaggatja.

Heppiend mégsincs, a nézõ kénytelen lesz jövõre is beülni a folytatásra, merthogy a rendezõ természetesen elõrelátóan nyitva hagyja a sztorit. A széria-dramaturgia ismeretében annyi máris sejthetõ; a következõ folytatásban egy egész csordára való ocsmány ûrlénnyel kell majd megküzdenie a reménybeli fõhõsnek.

filmvilag.hu – Zsenits Györgyi