Divat lett az utóbbi időben, hogy a legnagyobb amerikai stúdiók sikeres (sőt kultusz-) filmjeit újra piacra dobják „eredeti”, tehát az alkotók által elképzelt, és a nem a gyártó-forgalmazó cenzúrázta változatban. A „director’s cut” (a rendező vágása) rendszerint újra megtölti a mozikat és kölcsönzési lázat vált ki a videómániások körében, tehát üzleti fogásként beválik. Más kérdés, hogy maga a mű hogyan fest, amikor a rendező szabadon garázdálkodhat a vágószobában – mert tömegfilmek esetén is igaz, hogy néha a kevesebb a több.
Talán Spielberg esete a legemlékezetesebb, amikor megjelentette a Harmadik típusú találkozások fél órával hosszabb verzióját. Ebben a néző követheti a csillagközi útra induló földieket a barátságos idegen lények csodaufójára, s káprázatos multimédia-élményben lehet része. A megrögzött ufórajongókon kívül mindenki azt állította, hogy a rendezői toldalék hatásának érzékeltetésére három tonna vattacukor is kevés lenne. Más volt a helyzet Ridley Scott Szárnyas fejvadászával: a néhány másodpercnyi módosítás és. a finálé kihagyása gyökeresen, előnyére változtatta meg a film mondanivalóját, mélyebb és komorabb lett a végkicsengése. Jóval vegyesebb érzelmüket keltett James Cameron bravúrja, aki a Mélység titka című pacifista és környezetvédelmi (egyébként kiváló) sci-fijét megint csak közel félórás hosszabbítással dobatta piacra. Kicsit szájbarágós, kicsit érzelmes, de elsősorban fárasztó lett a darab.
James Cameronnál érdemes megállni: most érkezett el hozzánk az Idegenek (A bolygó neve: Halál) című korszakos munkájának szerzői verziója. A moziban halálpontosan kétórás kommandós űrhorror tizenhét perccel lett hosszabb kazettán, és nem ártott neki. Tíz évé a felvezetést megrövidítendő főleg a „lelkizős” jeleneteket vágták ki belőle, szegényítve a főszereplő motivációinak amúgy is minimális ábrázolását. Most kiderül, hogy a derék pilótanő azért száll harcba a szőke kisleány megmentéséért a rovarszerű szörnyek ellen, mert saját lányát elvesztette: amíg ő hibernálva évtizedekig sodródott az űrben, a Földön maradt gyermek végigélt egy emberöltőt, és idős korában meghalt. A mostani változatban látható a paradox jelenet, amint a fiatal édesanya könnyet ejt hatvanhat évesen elhunyt gyermeke fényképe felett. A film egyébként, amely az Alien-trilógia középső darabja, nem öregedett olyan sokat, mint az első rész. Ugyanannyit lőnek benne, és a szörnyek is ugyanolyan rondák, mint a moziban.
Baló Péter Magyar Hírlap / Kultúra / Videó 1995. Február 22.
Az eredeti cikk:
