Talán mindenki ismeri ezt a két figurát. Az egyik tojásból kel ki, hogy a mellékszereplőkbe petézve, majd azokból kikelve szülessen újjá, mellesleg sokat nyáladzik és savas a vére, a másik meg egy rasztafrizurás monszta, aki alkalmilag láthatatlan, fura fegyverei vannak és trófeákat gyűjt. Fénykorukat valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek környékén élték, amikor mindkét izéről két-két film készült.*

Az Alien volt a nagyobb durranás, az elsõ rész ûrhorrorjával és igencsak eltalált szörnyével, valamint a talán nála is jobban sikerült, feszes tempójú akció-folytatásával. A Ragadozó 1-2 inkább voltak jól sikerült B-filmek, de kategóriájukban õk sem muzsikáltak rosszul.

A két frencsájz összebuherálása már a Ragadozó második része elõtt felmerült egy AvP képregény formájában, majd a Predator 2-ben már egy idegen koponya-trófea is feltûnt a ragadozók ûrhajóján. A rajongók belelkesedtek, a régóta tervezett film azonban csak nem jött.

A régóta készülõ filmek valahogy baljós aurát hordoznak. A katasztrofális Macskanõ is elég sokat hányódott a stúdiók berkeiben, és az AvP film is késett vagy tizennégy évet. Ez idõ alatt születtek a témában mindenféle játékok – igen jók -, regények – hivatalos és kalóz vegyesen – meg más egyéb képregények, egészen az eszelõsségig fokozva. (Superman vs Alien, Batman vs Predator, sõt, volt olyan is, ahol többek között Plastic Man hentelt Ragadozót… Remélem, ezekbõl is készül filmfeldolgozás, frenetikus potenciál van bennük.) Aztán megjött a film.

Az AvP legnagyobb problémája alighanem egy súlyos félreértés: bár az elõzmények címei mind a fõmonszta nevét viselték, azok nem elsõsorban a fõmonsztáról szóltak. Ripley, Parker, Hicks, Hudson, Vasquez, Dutch, Harrigan, Lambert meg a többiek – õk voltak azok, akiknek a sorsáért azért némileg aggódott az ember, õk követték el az azóta szállóigévé vált beszólásokat (“Hé, Vasquez, néztek már férfinak?` “Nem, és téged?`, “Te vérzel!` “Nincs idõm vérezni.`, “Felszállunk és orbitális pályáról felégetjük az egészet. Csak így lehetünk biztosak`) és úgy általában õk voltak emlékezetesek a filmbõl.

Az AvP-ben mindez hiányzik. A tökéletesen semmitmondó és ostoba forgatókönyv és rettenetes párbeszédek még csak esélyt sem adnak a színészeknek arra, hogy kiforrjanak, így a nézõben csak bizonytalan körvonalak maradnak a sorra elhulló figurákról. Van ugye a Bishop gyerek, aki nem sok vizet zavar, szerepe mindössze annyi, hogy legyen a filmben valaki a régebbi epizódokból, egyszersmind õ legyen a második színész, aki mindkét frencsájzban felbukkant.**
Van még a túlélõ csajszi, aki afféle segéd-Ripleynek lehet szánva – mellesleg már az elsõ kockától fogva üvölt róla a “TÚLÉLÕ! felirat, de valahogy képtelen arra, hogy egy pillanatig komolyan vehetõ legyen keménykedõ dumájával. A többiek már csak halovány emlékfoltok: van a régész bácsi, aki úgy olvassa a történelem elõtti hieroglifákat a sötét és a mínusz negyven fokos hideg ellenére pókháló-lepte falakról, mint mások a Blikk vezércikkét – és ilyen közvetkeztetéseket lõdöz magából, hogy: “Az azték naptár metrikus volt. … Emiatt azt hiszem, hogy a templom minden tíz percben átalakul.`

És ami a legrosszabb: igaza van a következtetésekkel.

A többi, tökéletesen arctalan mellékszereplõ közül talán még az a pofa említhetõ, aki már az elején megpecsételi a sorsát azzal, hogy a családjáról mutogat fényképeket – õ sem mutat sokat, de halálában is messze a legtökösebb gyerek az egész bagázsból, beleértve a földönkívülieket is. A többiek egész egyszerûen érdektelenek. És ha a szereplõk érdektelenek, akkor lehet elõvenni a keszkenõket és párás szemmel integetni a távozó izgalomnak.

Emlegettem a forgatókönyvet: bocsánatkérõ eufemizmus így nevezni ezt a valamit, amely eleve elhibázott az alapötletét tekintve. Kezdve rögtön azzal, hogy az idõt és helyet jelen korunk Földjére teszi. Ezzel alapból kilõ minden feszültséget, hiszen a monszták eleve nem gyõzhetnek, másrészt megfosztja a nézõket az impulzuskarabélyok és elektronikus fegyverek robajától. Nézzünk szembe a tényekkel, az AvP-tõl nem vár komoly mondanivalót a nézõ. (Semmi olyasmit példának okáért, hogy az idegen királynõ belebámul a kamerába, majd monológba kezd, hogy “Azt hiszem alapvetõ agressziónk oka az lehet, hogy orális jellegû szaporodásunkból hiányzik a melegség, és ez rányomja bélyegét utódaink nevelésére is`, vagy mondjuk egy könnyekkel küszködõ ragadozót, aki közli, hogy “ez az életem, pedig annak idején sokat sírtam a Bambin.`) Nem, ide pergõ akció – a film elsõ harmada szinte teljesen üresjárat -, robbanások, tesztoszteronban ázó beszólások kellenének. Meg kevésbé idióta figurák. Aranyszabály, hogy ha a szereplõk hülyeségeket csinálnak – “Hé, itt egy óriási templom az atlantiszi jég alatt, és hõhullámokat bocsát ki magából! Indítsunk expedíciót! Hé, valaki vagy valami egy óriási lyukat fúrt a jégen a templomig, valószínûleg az ûrbõl! Ez épp kapóra jön, menjünk és nézzük meg, mi van odalent!` – akkor rohamosan veszítik az esélyt mindennemû együttérzésre. Adjuk hozzá a komolykodó dumákat, logikai marhaságokat, vagy épp a szimpla ostobaságokat – kedvencem, amikor a több ezer éves templomban található naptár-valamin beállítják az aznapi dátumot, hogy kinyissanak egy tárolót – és ezen a helyzeten csak tömény akciózás javíthat.

Nos, akció az tulajdonképpen van: az emberek sokat rohannak össze-vissza a labirintusban, meg lövöldöznek is egy csomót – minden sarkvidéki expedíció fontos része pár kommandós kísérõ, lézercélzós géppisztolyokkal – plusz az idegenek és ragadozók is hentelik egymást. Igaz, ez utóbbi inkább emlékeztet mondjuk a Godzilla vs akármi alkotásokra, amelyekben vastag gumiruhába öltözött emberkék püfölték egymást, a ragadozók ugyanis erõsen egy kissé elhízott és szadista Bob Marley beütésnek tûnnek. A két fõmonszta elsõ látványos összecsapása meg olyan szinten pankrációszerû, hogy már vártam, hogy a kissé összetépett idegen mikor adja át a ringet mondjuk Hulk Hogannak.

Hm, Hulk Hogan vs. Bob Marley…

Amúgy, ha már az idegen akciózásnál tartunk: elvileg ezek a ragadozók durva gyerekek voltak valaha, nekem legalábbis az volt az érzésem a korábbi filmek alapján. Azok a típusú fickók, akik már az emberi bordákból készült bölcsõben is olyan altatódalokat hallgattak, mint a “Hent, hent, hent/tépd ki a gerincét/hent-hent-hent!` *** meg ilyenek. Ehhez képest rendkívül alulteljesítenek, még akár Hudsonhoz képest is aki, mint tudjuk, csak híradós volt (messze békésebb bölcsõdalokkal), mégis hatékonyabban hentelte az idegeneket. És akkor még nem is szóltam mondjuk Ripleyrõl vagy Vasquezrõl. (Jó, utóbbinál talán lehettek ilyen durva altatódalok.)

Az akciójeleneteken az sem segít sokat, hogy a túl gyors vágások miatt azt sem nagyon látni, mi történik, de ettõl nem annyira pergõ, mint inkább kusza lesz az akció. A sötét templom-környezet (amely meglehetõsen emlékeztet az AvP játékok pályáira) ugyan kínálna lehetõséget a hangulatos hatásokra, de a sötétben lopózó monszták valahogy kevésbé érvényesülnek, ha már az arctámadók is bullet-time effekt kíséretében ugranak áldozatukra.

Az utolsó harmad aztán végképp átfordul debilbe. A megmaradt ember és ragadozó vállvetve történõ küzdelme, sõt elõbbinek kvázi tiszteletbeli ragadozóvá való fogadása olyan szinten szánalmas, hogy már csak kínjában röhög az ember. Mintha korábban nem is az õ társait ölték volna meg/belezték volna ki/vitték volna trófeának, a hölgyemény mély beleéléssel fogadja a megtiszteltetést. (Ezt nem sokkal megelõzõen az ember már szinte várja, hogy az obligát lefutom-a-robbanást jelenetnél kéz a kézben meneküljenek, plusz a vége felé már minden pillanatban várható volt az a szintû nyálcsordulás, hogy felvilágít a ragadozó mutatóujja és/vagy a szívfénye, miközben körbekínálja a füvet.) Hol van Dutch Schaeffer, amikor a világnak szüksége volna rá? Oké, annak idején Harrigan hadnagy egy régi stukkert kapott ajándékba teljesítményéért, ezt most überelni kell egy made in ragadozó-lándzsával? Pont attól a fajtól, amely amúgy inkább felrobbantja magát, nehogy a ketyeréi a zsákmányfajok kezére jusson?

Nem mintha ez az egyetlen következetlenség lenne az elõzményekhez képest. Az idegeneknél újabban az arctámadókból húsz percen belül lesz kifejlett példány – a földi helyszín miatt kellett ennyire felgyorsítani a dolgot, gondolom én -, de az eddig kifejezetten a hõséget kedvelõ ragadozók is furán mutatnak a Déli sarkon. Az ilyen apróságok persze nem jelentenek sokat, ha a nézõ egy kikapcsolt aggyal végigélvezhetõ akcióhentet akar látni, de mivel ezt az akcióhentet jórészt az elõzményeket bebiflázó rajongók néznék meg, nem biztos, hogy jó ötlet a kánon újrafogalmazása. (Nem is csoda, hogy az erõs kezdés után a második héten már jókorát zuhant a film az amerikai mozikban.) Plusz, mivel jó eséllyel mindenki ismeri mindkét monsztafajt, talán nem a legjobb ötlet azzal elütni az idõt, hogy a szereplõk felfedezik az idegenek szaporodási ciklusát.

Gondolom, nem csak a rendezõ, Paul W.S. Anderson felelõssége ez a rettenet, amely egy csapással nyírja ki mindkét sorozatot, de nem tudom túltenni magam az érzésen, hogy õ a fõbûnös. (Már a forgalmazón kívül, amely egy kevésbé véres, ifjoncok számára is megnézhetõ filmhez ragaszkodott.) A fazonnak nem nagyon akadt még értékelhetõ produkciója, talán az elviselhetõnek mondható Resident Evilt kivéve – amelynek épület-effektjei idegesítõ módon köszönnek vissza itt. Hiába, a fazon nem egy Ridley Scott vagy James Cameron.

No mindegy, részemrõl továbbra sem létezik AvP film, és várom azt a napot, amikor végre elkészül az is. Remélhetõleg a jövõben játszódik majd, tengerészgyalogosokkal és az idegen fajokéval összemérhetõen gennyes emberekkel, akik lehetõleg elég aljasak, hogy kijátsszák egymás ellen a kétféle monsztát. (Álmaim zárójelenete valami olyasmi lenne, hogy az utolsó ragadozó épp fáradtan térdre zuhan az ellenfeleibõl képzõdött savtó elõtt, mikor a fedezékbõl elõmászik egy kommandós, és szépen fejbe lövi a rasztafejût. Vagy valami ilyesmi.)

Persze ízlések és pofonok. Ha valaki mégis meg akarná nézni, ne engem hibáztasson az elvesztegetett másfél óráért vagy a mozijegy áráért.

www.rpg.hu

Attila

* Igen, én is tudok két további Alien-filmrõl, létezésüket azonban tagadom. Nem, ezekre a szutykokra sohasem került sor.

** Az elsõ természetesen Bill Paxton, aki részint Hudsont játszotta az Aliensben valamint Lambertet a Predator 2-ben. Valamint az egyik punkot, akit a ruhájáért ölt meg a Terminátor.

*** A ragadozók nyelvén persze ez sokkal jobban hangzik.